Egyszer már megírtam és elszállt az egész. Most újra próbálkozom... régi szép idők, mikor még új volt a szerki és feszt ezt csinálta...
Szóval, este már mire megírtam, aztán elveszejtette a háló szelleme a postom, már nem volt erőm újra nekiveselkedni, így most csak címszavakban dokumentálom a tegnapot.
Délelőtt bevásárlás, Gerda iskolás egyenruhájának fontos alkatrészei, majd ebéd Zsuzsáéknál, kikkel tavaly már megismerkedhettem, s ahol egy ikerpár igen helyes fiúcskái akkurátusan küzdöttek a paprikáskrumpli legyőzésével (megjegyzem, sikerrel), aztán irány baba-mama látogatóba Nauékhoz, ő sem volt ismeretlen számomra, merthogy mindenképpen látnom kellett Dávid nevezetű immáron lassan három hónapos gyermekét! Nau most is ugyanazt a lenyűgöző magabiztosságot, egészséges életörömöt sugározta, amire számítottam tőle a tavaly tapasztaltak alapján.
5 felé el kellett indulnunk, mert mint kiderült, Dittéék kaptak egy vacsora meghívást, én pedig ugye, mentem velük.
Kristof, Medve munkatársa volt a vendéglátónk, ki remek tócsnival várt minket, ahogy azt kell, pirított hagymával, kefírrel, fokhagymás gombával körítve azt. Nagyon-nagyon finom volt. És ugyan teleettük magunkat már ezzel, még kaptunk pirogot, majd almásrétest is. Hát, vendéglátásból jeles, az tuti.
Nem győztem csodálni a lakást, mert valami eszméletlen mediterrán hangulata van annak, a franciaerkélyek körbe, a hatalmas ablaktáblák, a kilátás pálmákra... Hát, igen... Mondhatni nem volt rossz.
Teljesen kinyúltam. De úgy tűnt, hogy Ditte is és a két kicsi sem bírta olyan nagyon, pedig nem későn indultunk a Medvelak felé, Zoi el is aludt az autóban. (Mentünk már jó ideje, Ditte vezetett, egyszer megszólal: "Lehet, hogy már elhagytuk a behajtót?" Hmmm.. az egy dolog, ha én elalszom... de tán neki nem kellene annyira... na, jó, nem aludt el...)
Ja, még az is ehhez a naphoz tartozik, hogy mikor Zsuzsáéktól indultunk mentem az autó felé, és mondom Dittének, hogy én így nem tudok beszállni mert nagyon közel áll a járdaszegélyhez. Höhö... finoman mutatja, hogy tán jobban tenném, ha az autó másik oldalát céloznám meg, mert ott nincsen fölösleges -már számomra fölösleges- kerek miskulancia a műszerfalon... Jól van! Ez most csak az első ilyen alkalom! De gyanítom, hogy nem az utolsó. :)
