Két hét a Medve-lakban

Itt a vége. Hüpp-hüpp... És ez az, amire én már a 14. nap kapcsán emlékeztem. Szegény Ditte nem tudott felébreszteni reggel. Hogy ennek a kor, a született lustaság vagy a rokiságot meghazudtoló teljesítmény az oka, nos azt nem tudom. Lenulláztam teljesen. Gerdát vitte anyukája…

Azt hittem aludtam egész nap. Akkor lehet, hogy álmodtam a Chaplinnel való ácsorgást is? Gyanús, hiszen én nem álmodom soha. Nos? Mindenkinek azt meséltem, hogy Ditte erre a napra nekem a Ring of Kerryt tervezte be, ami egy laza majd egész napos autókázás, naná, gyönyörű…

Hogy mást ne mondjak: kicsiny teáskanna vagyok. A cél most Ballycotton volt, persze a név nekem naná, semmit sem mondott, de Ditte szerint ezt látnom kellett. (Megjegyzem, igaza volt.) Az az igazság, hogy már nem emléxem a részletekre, illetve egészen pontosan leginkább részletekre…

Zöld. Az egész ország, úgyhogy nem meglepő, hogy néha még a sör is bezöldül. Zöld. Az egész ország, úgyhogy nem meglepő, hogy néha még a sör is bezöldül. Amely hagyomány Szent Patrik napjához tartozik, ami  márciusban van, tehát nem az utazásom idején, de Medve…

Még tartozom -leginkább magamnak- a folytatással, azért maradt abba a dolog, mert a képek számomra feldolgozhatatlan formátumban voltak és segítség kellett azok "normálissá" tételében. Úgyhogy most végre folytatom. Életem első -s gyanítom egyetlen- titanicos jelenetét…

... és persze az agyam hiánya. De ami késik, az csak később van, de nem múlik... tán. Még mindig csak a 11. nap dereknál tartok a krónikában, de most meg kell szakítanom a sort, mert ezt könyvelnem kell. Csütörtökön -tehát testvérek között is van annak már 3 napja-…