De ami késik, az csak később van, de nem múlik... tán.
Még mindig csak a 11. nap dereknál tartok a krónikában, de most meg kell szakítanom a sort, mert ezt könyvelnem kell.
Csütörtökön -tehát testvérek között is van annak már 3 napja- hazajöttem a nyaralásból, szebbnél-szebb emlékekkel, gyönyörű helyekkel, a tengerrel, a 30 féle esővel, s egy igazi barátsággal gazdagabban.
A csomagom meg -hogy, hogy nem- épp a két és félszeresére nőtt súlyában, aminek nem kis részét az óceáni kavics-gyűjteményem tette ki.
Nem röhögni! Mindegyik azt bizonyítja, hogy dacolva a halállal is megközelítettem a nagy vizet, aminek nincs is partja, és homokon, sóderágyon át odaevickéltem a hullámokhoz, s megszereztem azt.
Igen, kérem. Csakhogy nekem az alvókám nem bírta mindig a tempót Dittéével, így gyakorta volt olyan, hogy én már (vagy még) aludtam, s ő már (netán még) serénykedett a napi teendőkkel. Egy ilyen alkalommal címezte meg a kiválasztott köveimet, az általam megadott nevekkel. Tehát van egy CSABA kő, van néhány ANYU kő és így tovább.
Ki is tettem őket a konyhában, hogy mindig gyönyörködhessem bennük.
Ma reggel meg kaptam egy kérdést gémélen Dittétől, hogyaszongya: hogy tetszik az enyém?

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy meghökkentem. Magamnak nem kértem nevesített kavicsot! De mit nem kértem?! Nem is van a szatyorban!
Vagy mégis? Hát, agy nélkül azért minden előfordulhat, úgyhogy újra átnéztem a tetemes súlyú pakkot. Ámde nem van.
Nem is mertem megírni Dittének, hogy mennyire hülye vagyok, mert az fel sem merült bennem, hogy esetleg csak mondja.
Ma többnyire egész nap aludtam. Délután Ildike rajtamütött és kávézás közben elmondtam neki a kavics dilemmámat. Na, neki van agya, úgyhogy fogta a batyut és tüzetesen átnézte azt.

Hmmm... vajon mit talált? Na mit?
Hát egy gyönyörűséges szürke cirmos, lapos, kerek kavicsot, egyik oldalán három kis virág, alattuk ívben felírva: "MÁRTI", másik oldalon pedig körbe minta, középen három virág. Mindez arany festékkel, Ditte keze nyomán felfestve.

Van nekem nevesített kavicsom az óceánból, bizony!

......................................................................................

Címkék: 10%, barátság, talema