Ez egy pihenőnap volt, hiszen én nem bírok annyit beszorítani ilyen rövid időbe, amit az első napba sikerült. Tehát így megvolt a böjtje, mit volt mit tenni, maradtunk otthon, Dittééknél.
Az első nap -mint modtam- szorosra sikerült, ezért másnapra semmi konkrétat nem tervezett nekem Ditte.
Reggel felkeltem, nagy nehezen megszabadultam a hívogató ágytól -ami egy csípőprotézises túlélőhöz méretezve sem alacsony, így minden szempontból kifogástalanul kényelmes- lezuhanyoztam -ami szintén megjegyzésre érdemes az a kád két oldalán húzódó hosszú kapaszkodó, mikor első nap Éváéknál ugyanezt láttam, elhatároztam, hogy megkérdezem majd Dittétől, s most el is jött az ideje. Kiderült, hogy ez széria felszerelés ezekben a házakban, s ő kifejezetten hasznát vette, mikor gyermekei még pocaklakók voltak; most pedig én meg tudom oldani a zuhanyozást kisebb hadsereg segítségül hívása nélkül.. előrelátó ez az ír népség...-, majd reggeli következett. (Nem lehet betelni azzal a kenyérrel!)
Aztán még kávé, miegymás, gyerekek is ott bóklásztak, kinél egy kenyérvég, kinél egy darab uborka...
S hogy, hogy nem DZ (DorkaZoé) egyszercsak a mosógépben találta magát.
Mikor aztán tiszta lett, kivették őt gondos szülei, s útjára engedték.
Ditte öccséékkel is összeismerkedtem, s kiderült, hogy Gerda szívének csücske Zoli, a nagybátyja.
Ebéd után pihenés következett (nem mintha az egész nap nem erről szólt volna), mely alatt végiggondolhattam az eddig velem történteket.
A legnagyobb sokk egyértelműen a jobb oldalon lévő kormány.
Eleve akkor dőlt össze a világról alkotott kép bennem, mikor a reptéren megtaláltuk az autót, s mentem magabiztosan az én oldalamra. Ahhhhha, aszongya Ditte:
- Te vezetsz?
Hmmm... benéztem az autóba, s valami karikaszerűség csúfoskodott a székem előtt. Sértődötten átmentem a másik, a tágasabb oldalra.
Az úton pedig egyszerűen katasztrófa állapotok uralkodtak! Éspedig: jön egy autó, míg távolabb van, minden rendben, de ahogy egyre közelebb jön, akkor sem látok benne sofőrt...
Mi ez? Távirányítós? Vagy mi?
Jah, nem üres az!!! Csak rossz helyre rakták a kormányt! És az útnak rossz oldalán haladnak.
Ezzel a helyzettel nem tudtam mit kezdeni. Ez annyira a valóságtól elrugaszkodott kép, hogy ma -a harmadik itt töltött napomon- sem tudtam kibékülni ezzel. Ösztönösen egy vészfény kezd villogni agyam helyén, hogyaszongya: "Virágszálam, bakker! Nem jó oldalon mész!!!" De szerencsére ritka az olyan alkalom, mikor hangosan ki is mondom ezt. :)
Ám, ami szűnni nem akaró ellenkezést vált ki agyam rögzült rutin-receptoraiban, az a körforgalom.Tudatosan azt helyre tudom tenni, hogy bal sáv, jobb kormány és miegymás, de a körforgalomba való behajtás, az ott körbe-karika "visszafelé", hát azt nem tudom megemészteni.
De ez csak egy elméleti közjáték, mely nem is létező agyam szabadidejének kitöltéséről árulkodik.
Rám fért ez a pihenés. Ma megint strapa volt, homokfutás, golfozás, sirály lövészet. De ezt a következő epizódban.
3 hozzászólás eddig
Höhö...
Macskafogó!
Az a jelenet, mikor a patkányok üldözik Grabowskit, s közben értekeznek. )Nemtom, hogy "w" avagy "v", kéretik a megfelelővel olvasni! :)
Luci'!
Ha tudnád!!
És én is meg vagyok lepődve, úgyhogy nem is tipródom az erőtartalékaimon, majd ráérek arra még!!!! :)))
"Ééén vezettem??? Azt mondd meg, én vezettem???"