Kellemesen megreggeliztünk, majd Cork belváros, Cork külváros, aztán Medve és Gerda dolgozni. Ditte, Zoi és én pedig estére vendégeket várunk. Höhö...
Este zuhanyozás után nem vettem vissza az órámat, így mikor rám virradt (é.: a hasamra sütött a nap) halvány fogalmam sem volt, hogy mégis merre járhat az idő -gyanúm szerint minimum 11 lehetett már-, így erőt vettem magamon és kikászálódtam immáron sajátomnak tekintett ágyamból. De kiderült, hogy csak fél 10 van, (izé, na, most mondja Ditte, hogy csak fél 9 volt, mégiscsak hajnalban keltem... ehhh) tehát nem is nagyon gáz, hogy mennyit lustálkodtam. (Ugye?)
Már csak nekem kellett reggeliznem, hiszen a normális népek már túl voltak ezen, aztán el is indultunk Cork felé, mert mindenképpen akartam írországi időjárás szerint díszített pólókat vásárolni, mert ezeket akarom adni az erre kiszemelt embereknek otthon.
A rokihelyek egész Írországban (most már talán mondhatok ilyet, mert keresztül-kasul bejártam, olthatatlan hálám ezért Dittének, Medvének, Gerdának és Zoinak) kékre festett, feltűnően kitáblázva és mindenhol szabadon (illetve, ha nem szabadon, akkor egyetlen-egy helyen sem láttam olyat, hogy kártya nélkül foglaltak volna el ilyet), de komolyan, a legjobban teleparkolt helyen is, ha van két rokihely, azt nem foglalják el az egészek, nem tudom ezt elég hangsúlyosan ragozni tovább, pedig nekem ez nagyon sokat jelent, szóval mentünk be a városba és nem találtunk parkolót, úgyhogy néhány karikát tettünk a kiszemelt ajándékbolt környékén, de sajna minden tele volt, úgyhogy Gerda legnagyobb örömére be kellett mennünk egy parkolóházba. Mely, mint kiderült szintén jóformán csurig volt, de az első emeleten a lifthez legközelebbi teljes sor, kékre festett rokihelyekből állt, s azon csak néhány autó állt, így biztonságban hagyhattuk a bálnát, s mentünk a birkavadászatra.
Remekül végződött!
Ezután indultunk vissza Killeagh felé, hogy Medve időben el tudjon menni dolgozni, csakhogy a Jack Lynch Tunnel meglehetősen be volt dugulva, ezért némi városnézés (követve a GPSnéni utasításait) után értünk a Medvelakhoz, éppen az utolsó pillanatban, úgyhogy Gerda ki sem szállt az autóból, mentek együtt dolgozni.
Engem egy sarokba zavart Ditte -de nem kellett nagyon csúnyán néznie ehhez, kivételesen-, mert lábaim nem nagyon tolerálják a kiképzést, majd hozzáláttunk a vendégvárás előkészítéséhez. A tegnap megsütött répatortára a marcipán díszeket raktuk fel és elkészítettünk egy nagy vájling meggylevest.
Aztán jöttek is a vendégek, Kriszta és Balázs, valamint kisfiuk, Bence. (Etalongyerek, az én mércém szerint. Nagyon tetszik! Ha jól emlékszem, 15 hónapos és ugyanúgy tartja a vállát séta közben, mint az apukája...:)
Beszélgettönk kicsit, Zoi és Bence labdáztak, illetve Bence labdázott Dittével, Zoi pedig meséltette Krisztát.
Most pedig este van, és örülök, hogy nem maradtam le megint ezzel, mert már álmos vagyok.
Holnap megyünk...ööö... nem emlékszem, hogy hová... de nem is nekem kell emlékeznem, nekem elég, ha teljes erőmmel ámulok... :)
