Shoppingolás és gyorsulási verseny.
E két jeles esemény között, bazi nagy tengerjáró hajó zenés búcsúztatása a kikötőből.
Tán annak örülnek, hogy nem én szolgáltattam a zenét a kihajózáshoz, de ne szaladjunk előre ennyire! Csak szépen sorjában.
Reggel elautóztunk a messzi távolban lévő varjúba bevásárlást eszközölni, mert tej sajna már nem volt itthon (ill. otthon, Dittééknél, ami nekem csak pillanatnyilag itthon, na... csak azért mekegek itten, mert allergiás vagyok rá, ha a gyerekeim otthonnak nevezik átmeneti lakhelyeiket, s most érzem én is, hogy nem tudom úgy megfogalmazni ezt, hogy megfeleljen kényes ízlésemnek, pedig igyexem), ami ugyan csak nekem hiányzik, mert DZ allergiája miatt, anyukája sem ihat-ehet semmit amiben tehéntej van, a család többi tagjának pedig nem hiányzik (pöttöm gyermek és Ditte is a málnás párnikát rizstejjel fogyasztja!! brrr... mondhatnám, de igazából csak a színe elborzasztó, a kávéban már nem olyan megrázó élmény), és néhány egyéb alapvető élelmiszer, tehát be kellett vásárolni. (A kenyeret Ditte maga süti. Hol áfonyásat, hol hagymásat, hol almásat, hol fokhagymásat, egyik jobb a másiknál. És gyönyörűek, tehát kenyérfélét (hacsak nem a német pékbácsi boltjából való perecről van szó) nem kell venni. Ezért elindultunk, bár a varjú (SuperValue, szobám ablaka éppen a rakodó udvarára néz) gyakorlatilag a tőszomszédságban van, de mi -rám való tekintettel- autóval mentünk.
Mindenhol sok, vad kékre festett, széles roki parkoló hely -szinte mindig üresen, de kártyátlan bitorlóval sosem foglaltan-, mi természetesen odaálltunk, hisz EU csillagos, szintén kék kártyám ott díszeleg az autóban itt létem alatt. Viszonylag gyorsan be is vásároltunk, majd mentünk át az ALDI-ba, s ahogy szálltunk be az autóba, beállt mellénk egy néni, aki -mielőtt kiszállt volna- az autóban ülve összerakta a kerekesszékét, majd átlendülve abba, azzal ment be a boltba, Ditte természetesen felajánlotta segítségét, de a hölgy veterán szék-legos lévén, köszönte, de vígan boldogult egyedül is.
Ott aztán vettem egy rakás csokit, ilyesmit, úgyhogy már nyugodt lélekkel indulhattunk vissza főhadiszállásunkra.
Medve addigra olvasta a hálón, hogy éppen ma este fog kihajózni a kikötőből a világ legnagyobb utasszállító tengerjáró hajója, s hozzátette, hogy a málna olcsóbb, mint az a hajó.
Kissé okos tekintetem odafagyott nyilván arcomra, mert készséggel elmagyarázta, hogy ha a hajó súlyát vesszük alapul, majd annak megfelelő tömegű málnát nézünk, s ez utóbbinak is kiszámítjuk az árát, hát megláthatjuk immáron, hogy a málna bizony olcsóbb jószág, mint egy ilyen óceánjáró huncutság!
Ez aztán a medve-logika!! Mindennek az alapja a legelemibb életszükséglet tárgyiasult formája, jelesül a málna. Le a kalappal!
Medve javaslatát követve, délután mentünk, hogy megnézzük a nagy hajót. Az út, a városhoz egy helyen eltűnik a felszín alatt, s befut a tenger alá, mivel én benn ültem az autóban, sajnos nem tudtam lefotózni, így kénytelen hinni nekem minden errejáró szerencsétlen, ki engem olvas (hehe), mert elmondom, hogy a tenger azon a szakaszon Cobh város és Írország többi része között nyúlik át, s ezt úgy oldották meg, hogy levitték a felszín alá a közlekedést egy rövid (ha jól tévedek ~800 m-nyi) szakaszon az óceán alá.
Időben oda is értünk a kikötőbe, ahol kedvemre katogtathattam kölcsönkapott gépemet (ami értelemszerűen nem az enyém, na, de most feszt az én nyakamban lóg és én rakom tele rendre képekkel), s csodálhattuk meg a hatalmas jószágot később indulás közben is.
Titanic utasainak emlékére
A nagy hajó, ami ilyen közelről sehogy se fért bele egy képbe. Tehát, ez az eleje.
Ez az oldala, Dittével, Gerdával -ki babakocsiban ül-, s DorkaZoéval, ki hordozóban -dömösi mamám szerint "hátyiban"- utazik.
Ez majdnem a vége.
És ez meg itt a vége, vagyis a tat, ugyebár.
Átmentünk a játszótérre,
ami a kikötő
tőszomszédságában
van, s onnan kísértük figyelemmel, míg biztonsággal kihajózik az öbölből, s lelkesen integettünk a kellő pillanatban.
Cork felé vettük az irányt, ami út arra ismét jó volt, hogy eddig dokumentálatlan ír részletek rögzüljenek a nem feledendő fontos részek közé (é.: a mindig nálam lévő úti noteszbe végre bekerült), s így végre leszögezhetem, hogy üdítő látvány az elszánt arccal gyalogló ír nők hadserege. Első nap, mikor megláttam egy hölgyeményt valami edzőcucc szerű ancúgban, szerintem futócipellővel a lábán -most már tudom, hogy az speciális gyalogló lábbeli lehetett- valami zenélős -tenyérben elférő- apparáttal felszerelkezve, kőkemény "csak-azért-is-megmutatom" kifejezéssel az arcán, sétálni..., még csodálkoztam. (Hogy gondoltam: "Nocsak?! Otthon felejtette szegény a biciklit, netán valamiért át kellett váltania futás üzemmódról gyaloglóra szegénynek!?)
Azóta több tucatnyi nőt-férfit látok mindenfelé hasonló kondíciókkal (a nők győznek ebben, ez nem kérdés), úgyhogy már meg sem kottyan a látvány. S miért üdítő? Ejnye. Olyan vagy, talema! Ezek a nők legalább ádáz karlengetéssel tesznek azért, hogy ne legyenek XXXL méretűek!!!
Mire visszaértünk, Medve csinált a telefonomra kétféle -egyik jobb, mint a másik- MEKK MESTER csengőhangot!!!!! Tehát, ha valaki hív, az tudhatja, hogy ha nem veszem fel, az azért van, mert üdvözült mosollyal hallgatom az elveszett s most megtalált eredeti csengésem.
Köszönöm Medve!
- 2008-07-28 07:38:16
- talema
- (hozzászólások: 10) Hozzászólás RSS
10 hozzászólás eddig
- Medve
Szerintem BÁRMIT beletenni a kávéba borzasztó....... Na jó, esetleg egy kis Waldhimbeergeist ("A" málnapálinka), vagy ahogy nagyapám szokta volt mondani, egy kis "izom" elfér benne:). De tej, cukor, meg hasonló rémségek, hát ilyet még öregapám se hallott (sőt, nem is tett volna) soha!
- RJ
Egészen félve mondom ki, hogy szerintem semmi sem olyan iszonytató, mint maga a kávé. Bármi, ami belekerül, hozzájárul ahhoz, hogy számomra szalonképesebb állapotba kerülhessen A RETTENET.
- talema
Luci'!
Nagyon egyetértesz málnailag a medvékkel, pláne a házigazdámmal.
Igen, rizstej borzasztó, már az ahogy kinéz, felér egy sokkal, tehát azonmód álcázni is kell, mondjuk kávéval! :)
Medve!
Megtisztelve érzem magam, hogy megkóstolhattam "A" málnapálinkát. Üvege gyönyörű (ill. a címkéje), íze pedig valóban biztosítja helyét az emlékezetes itókák között. Köszönöm! :)
RJ!
Egyetértünk!
- Medve
No de most őszintén, ha valaki nem szereti a kávét, akkor mi a szösznek issza??? Mert alkaloida-tartalmát tekintve (azaz ha ébren tartási céllal iszod), a fekete tea sokkal hatásosabb, más értelmét meg nem tudom elképzelni azon kívül, hogy szeretem az ízét. Én legalábbis nagyon. Schwarzes Kaffee und Quarktorte über alles! Na ja, auch Himbeeren:)
- Mó
Talema, boldog névnapot:)))
- RJ
Medve
Jó kérdés, így némileg meglepődtem (ámde nagyon örültem) Talema egyetértésének. Én egyszerűen a kávéillatot nem bírom, ezért írtam, hogy mindenért hálás vagyok, amit a környezetemben beletesznek/ömtenek, mert az tompítja a kínt, amit nélküle át kellene élnem egy erős fekete közelségében.
- talema
Én a kávézást a társadalomból való kitaszítottság miatt kezdtem el, úgy értem, hogy a baráti/rokoni társaságunkban mi voltunk az egyetlenek, akik ebben a rituáléban nem vettünk részt, tehát páriák voltunk, súlyosbítva mindezt azzal a bélyeggel, hogy még csak nem is cigarettáztunk. Ez utóbbit nem (azért ennyire egy közösségbe sem vágyunk, hogy ezt az áldozatot meghozzuk), de az előbbit bevállaltuk, tehát én a kávézást elsősorban társadalmi céllal, a rituáléért folytatom.
És sok tejjel, forrón, édesen még némi élvezetet is nyújthat!
- talema
Mó!
Köszönöm!
- RJ
8-ra: ZSENIÁLIS indoklás!!! Eltalált nagyon.
Az teljesen egyértelmű, hogy a málna létszükségleti alapcikk. Ezt nemcsak a Medve logika, hanem a Luci galaxis törvényei is így diktálják.
A rizstej borzasztó dolog. Kávéban is, én két napig rosszul voltam tőle. Brrr....