Tán ezer km leautókázva, óceán, villámlátogatás Észak-Írországba, mindez megkoronázva hüppögőpálmával...
Ahogy írtam pénteken, másnap, azaz szombaton 10 körülre terveztük, hogy elindulunk a messze északra. Nos, lett majdhogynem 1 óra is, mire kigördültünk Killeagh Gardens-ből, de mindenesetre megkezdtük hosszú túránkat.
Aznapi célunk Claremorristól még kvázi északra volt (konkrétan egy maszkimum 3-4 házat magában foglaló település, csak a nevére nem emléxem, na) ahol is Emese (kinek már tavaly is bitorolhattam néhány napig az otthonát, csak az még nem ez az otthon volt, hanem egy másik... ehhh... szóval, na... Ditte itten ül és magyaráz, és aszondi, hogy: akkor ő ((Emese)) már itt lakott, ahol most, csak mi még a régi házában voltunk, mert akkor még az is megvolt neki).
Útközben meg voltunk győződve róla, hogy legalábbis kielőzzük az esőt, de az nem adta fel... de meglepő...
Ehhez képest kvázi ez a kép volt az általános, beleértve a kitartóan mellettünk leledző bólyákat is.
Estefelé, olyan 7 óra magasságában értünk Tulrahan City-be, ami gyakorlatilag 3 házat és egy annál sokkal sűrűbben beépített temetőt jelent. Onnan felhívtuk Emesét, hogy ugyan vezéreljen el minket a helyes irányba, mert a GPS nem ismerte így, hogy "emeselak"..., de így a telefonos segítséggel már odataláltunk, csak sietnünk kellett a beszélgetéssel, mert Dittekedves (ki kiakadt a nagybetűs nevezésen) elindult a világba bele telefontöltő nélkül. (Nem, nem csak a házból lépni kifele, hanem csak aznap megtettünk minyimum 300 km-t. Na.)
Ez a bizonyíték itt alant, hogy Ditte ölég elfáradott az út során:
Szóval, amint az látszik is, egy lakókocsiban vertünk tábort. Emeséék, míg épül a házuk, a gyönyörű telkükön felállított lakókocsik egyikében élnek.
Íme a ház, amit Eoin és András építenek újjá:
A telken lakik még 3 kutya (Lorna, Jack, Luke), 3 macska (egyikük Garlic, a többiek anonimok), vagy egy tucat tik meg kacsa és két igen antiszociális bárány (ez utóbbit csak hallomásból tudom, mert ők olyan messze élnek a központi tisztástól -ahol én jöttem-mentem-, hogy csak fényképre rögzített bárányfelhő formában találkozhattam, s akkor is csak egyikükkel).
Első éjszaka, mikor még ismerkedtünk a hellyel, látva a lakókocsit, én felajánlottam, hogy ülve éjszakázom, tekintve súlyom s az ágyak teherbíró képességét. Nos, erre Ditte arcára valami olyan ádáz kifejezés ült, amitől ott helyben a lábremegés lett úrrá rajtam, és mivel olyannak még őt sosem láttam, hát, gondolom, hogy kicsiny agyam is elegendő ahhoz, hogy sose felejtsem el.
Nem emlékszem már egyáltalán a sorrendre, de valami elképesztően gyönyörű helyeken jártunk, mivel az ott töltött napok alatt csak aludni jártunk vissza a lakókocsihoz.
Achill Island:
Westport és a célul kitűzött Achill Island között valahol
Hát, ööö... izé, gyönyörű, igaz-e?
A cakkos vonalba beszorulhat a lábad ezen a vidéken!!
Tengersok birkákok, ha már a tenger nem látszik...
Sajnos nem nagyon látszik, de arra hívja fel a figyelmet ez a tábla, hogy ha Trabanttal mész, beszorulhat a lukba az egyik kereked az út szélén!
A halcsontos híd után terül el Achill Island.
Szemetgyönyörködtető látvány, hatalmas, zöld távolságok, kényelmes birkák, mindenfelé az óceán, apró szigetekkel. Próbálom megőrizni ezeket a képeket is az agyam helyén.
Ehun már a csúcson voltunk!! Innen csak lefelé...
Aztán vissza a lakókocsihoz, majd másnap ismét túra, át, Észak-Írországba.
Ott nem olyan színesek a házak, mint itt (höhö), és a rendőrörs igen jellegzetes bázist képvisel. Íme, némi bizonyíték:
Elköltöttünk egy azaz 1 valag pénzt a helyi texoban, aztán odafelé és visszafelé is ettünk az autóban a játszótér mellett, mert a kocsin kívüli világban kérlelhetetlenül zuhogott az eső.
Lakókocsi.
Másnap Kata -Emeséék barátja, kit Ditte is ismer már régebbről- egy réges-régi hagyomány szerint (van annak már 5 hete is) meghívott minket egy palacsinta-délelőttre. Kettő hegynyi frissen kisült palacsintával várt minket, bekajáltunk, megcsodáltuk kicsi, ám annál kellemesebb, otthonos, bájos lakását, majd miután hangot adtam szerelembe esésemnek, nekem adta Gary Larson 2007-es falinaptárát.
Hmmm... köszönöm Kata! :) 
Hazáig elfogyott uszkve 3 tonna málna, egy tonna áfonya, egy tonna eper (ja, szamóca), természetesen némi gumicukor és ezekhez képest szinte elhanyagolható mennyiségű mazsola is.
Na. Végre. :)
