Úgy terveztük , hogy ebéd után, tehát olyan egy óra magasságában indulunk, ehhez képest volt vagy 4 mire útnak eredtünk.

A célunk Eyeries volt, amit mikor meghallottam, én simán egy “tyúkkal” azonosítottam, gondoltam, valami nevezetes némberről kapta a nevet a hely (e.: “ájrisz”), ahol a hétvégénket toltjuk majd. Ámde nem. Sőt, mikor megláttam leírva, s mondtam diadalittasan, hogy: “Ja, valami szemmel kapcsolatos izémizé!!”, hát akkor is le lett törve lelkesedésem, mert valami eredetileg természetesen ír helységnév kimondhatatlanság miatti angol átkereszteléséből született ez. Hmmm… Pedig mar aszittem, hogy valamire rájöttem… :(:

Az út odáig (ill. perpill idáig) köbö 3 óra volt, nem tudom szavakba foglalni, mennyire gyönyörű tájakon át.




Ez illusztráció az út romantikájáról és a szűnni nem akaró esőről.



Néhol még ennyi sem választott el a tengertől.

Ditte barátainak házában vendégeskedünk vasárnapig. Medve kölcsön adta a LapTop-ját, főleg filmet nézni (nehogy végképp elunjuk magunkat itt, az óceán partján…) és persze még azzal a nemes céllal, hogy rögzíthessem az RSJ!-be való gondolataim, legalább doku formájában, ha már háló itt nincs. (Hehe… telefon is csak a földszinten s ott is csak a konyhaablakban működik…)
De halászháló van. Mer ez egy halászfalu. Nem röhög. (D)

A konyhából a kilátás egy számomra ismeretlen nevű hegyre van, s néhanap egy-egy tehén legelészett a szomszédos legelőn, az pedig szintén érdekes élmény volt nekünk, városiaknak. (Bár Írország egy nagy vidék, legalábbis amennyit én láttam eddig belőle.)



Ideértünk, hoztunk magunkkal ennivalót, ágyneműt, becuccoltunk a házba, ami egy hippi-lak szerintem, mármint az én elképzeléseim szerint tökéletesen megfelel ennek a meghatározásnak. Mindenhol madártollak, gallyak, gyertyák, patchwork párnák, ágytakarók, horgolt csipkepárna, ami réginek tűnik, de ettől még lehet, hogy tegnap vásárolták, de hangulatában megfelel mindenkeppen.
De szerintem régi. Mer úgy turkálták össze túrkálókban meg régi házakban. (D)
És persze a lépcsőfordulóban a falon egy öles szivárványszínű zászló, PACE felirattal.

(Nekem nem volt egyértelmű, Ditte kikereste s orrom alá dörgölte, ehun van e a szótárból.)

Megvacsoráztunk, aztán agyba is bújtunk, én azt a szobát választottam, amiben egy franciaágy áll a fal mellett, takaros foltmunkás ágytakaróval leterítve, a két ablak közül az egyik, amelyik nem tetőablak, az ágy lábánál van, s épp a telek mellett futó patakra látni onnan.
Közben elállt az eső, és szép naplementében gyönyörködhettünk volna, ha felkeltünk volna az ágyból. (D)

Most éppen zuhog az eső. Bár Ditte erre azt mondta, hogy ez nem is igazi eső, hisz az írek csapadék meghatározó skáláján ez még csak éppen eléri a nyálkás szintet. Nos, nekem ez ennek ellenére pontosan esőnek tűnik, méghozzá kíméletlen, engesztelhetetlen, ruha alá bebújó hideg, szutyok időnek.
Miután Corkban is ilyen volt az idő délelőtt, Ditte azt is mondta, hogy ezért megyünk ma Eyeriesba, hiszen ott biztosan ezerágra süt a Nap, mert az olyan messze van.

Cöcöcö… nem egy meteorológus, na… :)))

07. 31. 21:10 (én meg 21:53.)

”De mér nem kell a királynak az ászom??” (Ditte méltatlankodik, miközben a Fekete Özvegy rejtelmeivel ismerkedik…izé, kis túlzás tán az ismerkedés…) (22:34, még mindig egy ágyban … hehe… de ez titok…)

08. 04.
Az utolsó bekezdést már kissé illuminált állapotban írtam/tuk, mert filmet néztünk s közben boroztunk. Néha egyikünk elkapta a gépet és leírta az éppen eszébe jutó gondolatot.
Hehe...

Címkék: ditte, írország, irország, talema

• 2008-08-04 21:40:39
• talema
• (hozzászólások: 18) Hozzászólás RSS