Megvan a kavics.
Amit Anyunak akartam szedni, s viszek majd haza az óceántól.
8 körül keltem, nagyon kellemes éjszakai pihenés után, mint az a ágy nagy, kényelmes, meleg takaró és két remek párna nyújtotta keretek között várható is volt.
Ezzel szemben Dittéék, hárman osztoztak egy majd feleakkora ágyon a háromból ketten pedig elég nyűgös babaméretűek voltak. Így négyünk közül csak nekem volt pihentető éjszakám. El is szégyelltem magam.
Megreggeliztünk, aztán el is indultunk egy kisebb körre, amit még Corkban terveztünk el, azt gondolván, hogy majd ennek során láthatunk kőkört és szebbnél szebb óceán partszakaszokat.
Eyeriesben voltunk tehát, onnan indultunk Kenmare felé majd lefelé Glengariffon át vissza Eyeries-be. Hát, szép kis túra volt!
Azok az utak, valami elképesztőek, de ezt minden itt töltött napomon valami kapcsán elmondhatom, tehát már meg sem kéne lepődnöm talán.
A térkép szerint a környéken van vagy 5-6, ha nem több Standing Stones, vagy Stone Circle, ám mi kettőt találtunk csupán, s mindkettő belépős volt, amit már nem engedhettem meg magamnak. (Dittének meg pláne, úgy értem, hogy így is a nyakukon lógok, majd még a kőkarika nézésemet is kifizetik… vastag a bőr, de még mennyire, de ez azért már…) Bízom benne, hogy lesz olyan is, ami megtekintése nem kerül 4 Euro-ba.
Viszont a kis körút -ami messze nem kicsi-, lenyűgöző. A félelmetesen keskeny utak, meredek, kanyargós nyomvonalon, a dombok közül egy-egy kanyar után itt-ott előbukkanó óceánnal, ami –mint megtudtam-, az időjárás, s napsütés függvényében mikor milyen színű.
Mindössze egy hete vagyok itt, vagyis nagyon friss az élmény, s még darabra is kicsi a szám, ami leírja, hogy hányszor láttam a "nagy vizet", ám ezt már én is tapasztaltam, a komor, vészjósló haragos-szürkétől, a zöldön át, a ma látott, mit látott?!! Tátott szájjal ámuldozva felfedezett tiszta sötétkékig.
Persze két dolog abszolút konstans, amik folyamatosan ámuldozásra késztetnek. Egyik a már sokszor említett hortenzia, másik pedig a legalább ennyiszer szóba került birkatéma.
Egy birka legalább látszik ezen a képen, meg majdnem kókör is, de lesz még ennél igazibb is, csak ki kell várni! (Hortenziát meg olyan sokat fényképeztem, hogy abból tényleg egy külön album lesz.)
Előbbi megpillantása a napok előrehaladtával kezd már némi halvány berzenkedést is feléleszteni bennem, miszerint szívemnek oly kedves ez a töméntelen mennyiségű, burjánzó, szebbnél szebb növény, mely a majdnem fehértől a rózsaszínen át a mélykékig minden létező (s mesebeli) árnyalatban előfordul itt, lépten-nyomon, csakhogy kérem, rendben van ez, dicséretes, de miért nem teszi ezt az én kertemben??? Tehát minden előbukkanó hortenzia bokor láttán egy-egy –már-már- kétségbeesett "Óóóóó!!!" hallatszik felőlem.
A másik teljesen megszokott szólamom, az összetéveszthetetlen hangsúllyal felkiáltott: "BIRKAAAA!!!" beeeeee
Namost berugtam, mer ez leitatott vala… oszt itten szöttyög ész nélkül… de nem is… okos ez, na, fel is bír ülni, ha akar…
Mer én is berúgtam eléggé. Ne bökdössé, jóvan? (D)
Leves
Mos mér tette át nagybetűre? A levest. Mer ne legyen okosabb, mint én. Jóvan? (D)
kőizé
ittunk…….
3 hozzászólás eddig
- talema
Mi van? Dokumentáció ez, nem valami fikcijó, hogy milyen jól nevelt népség vagyol Te... :) :P
- ditte
:P :P :P
Hééé! Ezt is betetted??? :P